Ne akard végiggondolkodni az életed, hagyd történni az eseményeket, kapcsolódj a lelkedre, a légzésedre!
Ahogy jön-megy az ember, szinte pánikol a sietségben, ebben az áramlatban, amibe bele tud kerülni, hogy mit hogyan kéne csinálni, mi lesz, ha ez vagy az nem sikerül, és folyamatosan GONDolkodik. Mi lesz, ha nem kapja meg azt a valamit, amit kigondolt? Semmi sem lesz egyébként, ha nem történik meg, de a „baj” a saját tudatának a fájdalma; az is csak egy gondolat, ami fáj, de nem a dolog fáj igazából, csak a vélekedés róla. Nem a dolog az, ami rossz, hanem a gondolkodás, a gondolataid a történtekről, helyzetekről. Pozitívan gondolkodni önzetlenség. A pozitív gondolkodás is gondolkodás, de te választod meg, hogy valamit hogyan fogadsz be. Lehet a szelektívbe is gyűjteni a szemetet, figyelni rá, rendszerezni, vagy egyszerűen csak kidobni. Az életedben történő eseményeket felfoghatod negatívan, de dönthetsz úgy is, hogy magad és mások tiprása helyett inkább pozitívan gondolkodsz. Legjobb volna nem is gondolkodni annyit, de az már egy másik történet.
Rengeteg minden megtörténik magától is, csak hagyni kell, hasonlóan a lélegzéshez, a LÉLEKzéshez. Az elme az, ami folyton ki akarja találni a történéseket, nem hagyja magától történni a dolgokat. Amikor lélegzel és megfigyeled a légzésed, a lelkedhez kapcsolódsz, ahhoz, ami mindig ott van és állandó. Például van, hogy aggódsz a jövőd miatt, hogy hol dolgozz és hogyan teremtsd elő azt, amire szükséged van, de ha ott vagy, akkor mi lesz a többi dolgoddal, és az egyébként is benne van a pakliban, hogy rosszul sül el, amit kitaláltál magadnak. Mi lesz, vajon mi lesz? Azt hiszed, ez valami komoly dolog, de igazából nem az. Minden a helyén van a világban, a te kicsiny világodban is, abban, ami a tiéd és nem másé, csak rá kell ébredni néhány mintára, ami az elmédben van, illetve nem csak a gondolataid alapján meghozni döntéseket, hanem elhalkítva a gondolatokat, figyelni kell a belső megérzésre is. Hiszen tudsz ám mindent, bármit képes vagy megérezni, csak hallgass, jobban mondva figyelj! Az elcsöndesedéshez kell egy csendes hely, akár egy gyertyával, vagy TV hang nélkül, egy kis meditálás vagy egy kis belső figyelem arra, ahogyan veszed a levegőt. Levegőt mindig veszel, akkor is, amikor nem figyelsz rá, és sokmindennel van ez így, sokszor nem figyelsz magadra, lényegi dolgokra. Valaki vagy valami benned mindig veszi a levegőt, akkor is, ha te nem figyelsz oda. Mindig tudatos marad egy részed.
Ha nem figyelsz és valaki cselekszik, ki cselekszik?
Ki az, aki figyel? Ki az, aki tudatos?
Egy részed mindig tudja, mi a helyes, és próbálj meg erre ráhangolódni. Vannak erre kifejezett gyakorlatok és táborok is, de már egy kis szünet is segítség lehet a megoldás megtalálásához. Illetve az is, hogy valóban szánsz rá időt, hogy erre fókuszálj, hogy a benned lévő kérdéseket helyrerakd. Felteheted magadnak a kérdéseket. Merre kellene haladnod? Mi az, ami Neked fontos? Fogod érezni, hogy lesz mondjuk A, B és C változat, és valahogy az egyik egy kicsit több békével tölt el. Lehet, hogy lesz olyan, hogy nem is érted, miért gondo
ltál eddig egy másik változatra, de abban a pörgésben, amiben benne voltál, az tűnt ésszerűnek. Válaszd azt a megoldást, amitől megnyugszol, nem azt, amelyik ezért vagy azért elméletileg jobb (ELMÉletileg), hanem azt, amelyik békével tölt el, és ennek oka van. Lehet, hogy nem tudsz dönteni, akkor csak válassz és majd meglátod, hogy hibázhatsz. A „hiba” az élet része, és ha figyeled magad, akkor rá fogsz jönni, ha valami nem jó. Valami zavarhat az életben azért, mert változtatni kéne, vagy az is lehet, hogy neked kell változnod. A hála, a pozitív hozzáállás és a béke sokat segít. Lehet hálás az ember, akár mindenért, hiszen az élet nem büntetés, és a helyzeted sem, maximum egy tanítás az Élettől. Ebből a nézőpontból tekintve rájöhet az ember, hogy nemhogy elege, hanem túl sok mindene van. Ha fáj, de már elengednéd, akkor hagyni kell, menni kell tovább és elengedni szépen, ahogy lehetséges.
Visszatérve a példához, nem minden fog úgy alakulni, ahogy mi szeretnénk, és ez mindig így lesz. Gyakran panaszkodunk, hogy a fene vigye el, hogy valami mindig van, de csak a saját elménkben jelentkezik ez problémaként, ilyen az Élet a Földön. Elfogadva az Életet, megértve, hogy nem a kézzelfogható dolgok okozzák az örömöt, hanem a nézőpontváltás, a béke, a csönd a fejünkben, rájöhetünk, hogy hálát érezhetünk, mert a lehetőség mindig ott van, hogy fejlődhessünk, és ennyi a lényeg. Többet nem kell tennünk. Tulajdonképp ki az, aki erre vagy arra vágyik benned? Valóban TE vagy az? Ha a sok holmidra az életedben még szükséged van, biztos, hogy mindent látsz? Tudni kell rendezni mindazt, ami valóban fontos a SZÁMODRA, és nem másnak, és azt is, hogy miért fontos neked, majd képesnek kell lenni eszerint élni, vagy legalábbis a lehető leginkább erre törekedni. Félre kell rakni a megfeleléseket, hogy megismerhesd a saját értékeidet. Rengeteg ponton lehet könnyíteni az életeden, vannak lehetőségek, érdemes sakkozni, hisz mi lehetne fontosabb annál, mint ahogy a napjaidat, az életedet éled?
Van egy másik módszer is, ami nálam működött. Ha van egy adott probléma, amin gondolkodsz, az lesz az egyik baj, hogy nagyon elmélyülsz az adott problémában. Ilyenkor el kell tőle távolodni egy picit. Fizikailag és/vagy mentálisan is tárgyiasítani kell a dolgot, hidegebb fejjel is meg kell nézni, és lehet, hogy így már nem is tűnik olyan méretesnek (sőt, szinte biztos). Ha van mondjuk egy konfliktusod valakivel, és túl mélyen vagy benne, akkor úgy látod, hogy az a személy az okozója a dolgoknak, vagy a körülmények a gondok (arra is gondolhatsz, hogy mindenért te vagy a felelős az életedben és nem más). Ha eltávolodsz a problémától, rájöhetsz, hogy a te belső elképzeléseid láttatják igazából a dolgot úgy, ahogy van. Van egy probléma, amit meg kell oldani, vagy legalább elsimítani, de nem kell tőle szenvedni. Ha ezt megteszed, rájössz, hogy tényleg nem kell.
Érdemes így is megvizsgálgatni pár dolgot körülötted, mert ne feledd, hogy egy csoda vagy TE is, az is, ami benned és mindenkiben van, szóval érdemes minél kevésbé vergődni és inkább úszni az Élet csodás tengerén.